A tradicionális tibeti művészet elsősorban a buddhizmus köré csoportosul, és a legfontosabb hagyományos értéket jeleníti meg: az Utat a megvilágosodáshoz.
A hagyományos művészetben – az európaival ellentétben – nem kap teret a személyes önkifejezés. Mint ahogyan a személyiség maga sem kap teret a Buddhizmusban. A művészek inkább az alkotás pillanatára összpontosítanak, így megragadva a lehetőséget, hogy a jelen pillanatot éljék át, így is közelítve minden buddhista közös céljához, a megvilágosodáshoz.
Tibet művészeti örökségének jelentős része megsemmisült a kínai inváziót követő rombolásban, melynek célja a hagyományos értékek eltörlése volt (ld. modern történelem). A megmaradt műkincsek kínai illetve hongkongi piacokon keresztül magánszemélyek birtokába kerültek. 2000 óta 13’500 műtárgy került vissza Tibetbe, de ez csak töredéke az elrabolt és tönkretett alkotásoknak. Ami ennél is rosszabb, hogy rengeteg művész menekült el az országból, így a kortárs művészet sem virágzik, de szerencsére akadnak képviselői.
A legrégebbi épületek a kolostorok, illetve a Dalai Láma palotája, a Potala. A Potala mai formáját 1694-ben nyerte el, bár helyén 637-ben! építették az első palotát, ami később villámcsapás és ostrom miatt nagyrészt elpusztult. Az épület egyszerre erőd, templom, iskola és kolostor is. Állítólag 999 szobából áll (pontosan nem mérték még fel, becslések szerint a valós szám 7000-et is elérheti), építésekor a világ legnagyobb épülete volt.
A Potala azonkívül, hogy a mindenkori dalai láma lakhelye volt 1959-ig (ld. történelem), elsősorban spirituális központ, Tibet legismertebb épülete és építészeti jelképe. Falait belül mindenütt festmények borítják, az épületben 200 000 szobor található.
A kínai pusztítás nyomán a korábbi 6254 kolostorból csupán 8 maradt érintetlenül Tibetben. A többit részben (szerencsére ez a gyakoribb) vagy teljesen lerombolták. A Potalát nem érte bántódás, bár ennek csak az volt az oka, hogy a kínai vezetés meg akarta mutatni, hogy voltaképpen fontos számára, hogy „megóvják” a tibeti kultúrát, így a legnagyobb ikon egyelőre megúszta a pusztítást. Sőt, jól mutatja Kína kirakat-politikáját, hogy komoly pénzeket áldoztak a felújítására.
Ugyanakkor nem tettek mást, csak tönkretették a Potala igazi varázsát. Az épület előtt körhintát helyeztek el, ahonnan Mickey egér integet, az egész sokkal inkább hasonlít egy kínai Disneyland-re, mint Tibet és a buddhizmus egyik legrégibb és legszentebb palotájára, ahol évszázadokig egy élő istenség élt és irányította országát.
A legjellemzőbb tibeti épületek a sztúpák, melyekben eredetileg a Buddha hamvait tartották, és így a Buddha és tanításai szimbólumává váltak (ld. buddhizmus). Mivel a korai buddhizmusban a Buddhát nem ábrázolták képen vagy szoborral, ezért a sztúpák különösen fontos szerepet töltöttek be. A sztúpák ötszintesek, így jelképezik a négy elemet: tűz, víz, föld, levegő, és buddhizmus ötödik elemét: a teret. Ez nagyon fontos, mert az előző négy ebben tud megnyilvánulni. A sztúpák minden részlete a megvilágosodáshoz vezető utat mutatja be.
Mandala lehet festmény vagy homokkép, de mint minden vallásos célú buddhista műalkotásnál, itt sem az eredmény, hanem az alkotás folyamata fontos. A mandala közepén általában egy istenség kap helyet, körülötte pedig szintén kisebb istenségek. Ezeken a formákon úgy lehet meditálni, hogy a gyakorló a légzésére koncenrálva kiüresíti tudatát. Ezután az istenség helyébe képzeli magát, azonosulva azokkal a pozitív tulajdonságokkal, amiket az istenség megtestesít. Ilyen gyakorlatokon keresztül azt érik el, hogy ha a gyakorló később a hétköznapjai során kellemetlen helyzetben találná magát, könnyebben képes azonosulni az istenség azon vonásaival, melyek őt segítik.
A színes homokból létrehozott mandalákat gyakran hónapokig készítik, majd röviddel elkészültük után egyszerűen felsöprik. No, nem azért, mert nem becsülik a munkájukat. Azért, hogy így is tudatosítsák magukban a dolgok múlandóságát. Így manadalakészítés célja nem lehet maga az eredmény, kizárólag az odáig vezető út.
A tibeti Gesar eposz a világ leghosszabb eposza, és évekbe telik végigszavalni! Jelenleg még mindig több, mint 100 balladaénekes él Tibetben és Mongóliában (mely utóbbi szintén buddhista ország), így ez a kevés fennmaradt élő eposzok egyike a világban. A mű húszmillió szóból áll.
Az asztrológia az univerzum nyelve. Minden pillanatban változik fejünk felett a térkép, amely az épp akkor világra jövő újszülött saját személyiségének égi lenyomata.
Olyan szimbólumrendszer, amely egy sajátos gondolkodásmintát ad át. Ennek segítségével megismerhetjük önmagunk sokszínűségét, a körülötünk lévő világ és többi embertársunk milyenségét. Az asztrológia szerint az időnek minősége van, ami az első lélegzetvétel pillanatában olyan mély nyomot hagy bennünk, ami a teljes milyenségünket erősen meghatároza. Az asztrológus az egyetemes törvényszerűségek alapján következtet a szülött sorsára és jellemére. Évezredek művészetébe, bölcsességébe és hagyományaiba enged bepillantást.
Ugyanakkor semmi sem véglegesen elrendelt az életünkben, rendelkezünk szabadsággal, és bármilyenek is a körülményeink, mindig állnak előttünk választási lehetőségek. Mintha egy útikönyvet olvasnánk, ami saját személyiségünket és feladatainkat segítene megérteni. A tibeti asztrológia célja (mint minden kultúra asztrológiájáé) az, hogy segítsen nekünk a helyes utat választani, a számunkra legjobb irányba fordulni az útelágazásokban, és ezáltal képessé tesz minket arra, hogy tudatosabban éljük meg sorsunkat.
A tibetiek életében mindig is fontos szerepet töltött be az asztrológia, ami életük minden területét áthatotta. Gyermek születésénél a láma - aki egyben asztrológus is - elkészítette a baba horoszkópját, és ez alapján összeállította a személyre szabott szertartásokat, hogy kiküszöböljék a negatív hatásokat. A fiatal párok horoszkópját is összevetette, és csak azután döntött arról, hogy összeházasodhatnak vagy sem. Ha pedig meghalt valaki, akkor horoszkópja alapján rendelkezett a temetés idejéről. Sőt, még az orvosoknak is ismerniük kellett, hogy melyik gyógyszert mikor kell elkészíteni az asztrológia alapján. 1960-ig működött az Orvostudományi és Asztrológiai Intézet Lhászában. A Dalai Láma az intézetet Dharamsalában újraalapította, kezdetben egy orvossal és egy asztrológussal.
Mit tehetünk még Tibetért? A tibeti ügy támogatása egyet jelent a problémák békés rendezésének támogatásával, hogy erőszakmentes világban élhessünk:
Ismerkedj bővebben a tibeti üggyel, olvass el minden fejezetet ezen a lapon.
További könyv-, film-, és linkajánló itt.
Gárdonyi Zsolt, elnök
Tel.: +36 30 600 9782
E-mail:
Székhely: 1119 Budapest, Halmi utca 6/B.
LAPÁTRA FEL!
Bemutatkozás
Túravezetők
Vízitúra vezető képzés
Vízitúrák
Tudnivalók
Minőség
Mekong
Képek
Ajánlások
Vízitúra utalvány
Vízitúra Mosoni-Duna
Vízitúra Szigetköz
Kenutúra Rába
Vízitúra Csallóközi (Kis)-Duna
Vízitúra Tisza-tó
Vízitúra Velencei-tó
Háros-sziget vízitúra
Sarud kenutúra
Vízitúra Hévízi-patak