Szállás

Utazás

Elemózsia

Felszerelés

Egy átlagos vízitúra menete

A vízen

A vízen

Oktatás

De mi van, ha még sosem ültem kenuban?

Megtanítunk! – vízitúrázóink 75%-a még sosem kenuzott. Sőt, mi sem lapáttal a kezünkben születtünk, emlékszünk milyen volt kezdőnek lenni! Éppen ezért már a parton elsajátíthatod az alapokat, hogy ne borulással kezdődjön a nyaralás. De tényleg: előre- és hátraevezés, fékezőmozdulat, pihenj, még kisebb manőverekre is van lehetőség. Ez pár perccel később „élesben” óriási különbséget fog ám jelenteni!

Mi azok vagyunk, akik vízre szállás előtt alaposan megtanítanak evezni. Szóval nem csak a kezedbe nyomunk egy lapátot és három mondatban elmondjuk, hogy mit hogyan… de komolyan. Vízitúrázóink jó háromnegyede teljesen kezdő, és amúgy nagyon fontos nekünk, hogy terjesszük a vízitúrázást itthon, szóval azt szeretnénk, hogy jó élmény legyen.

Ezért mielőtt „élesben” vízre szállnánk kapsz:

• balesetvédelmi oktatást
• parti gyakorló „száraz”evezést
• próbaevezést, amíg magabiztosan nem megy
• kormányos-kiképzést, ha szeretnél

Miután mindenki megbarátkozott a lapáttal és a hajóval, kiválasztjuk a kormányosokat. Ez szinte minden esetben egy túravezető vagy felnőtt szokott lenni, de olykor előfordul, hogy egy fiatalabb útitársunk kerül erre a posztra. Később a vízitúra folyamán az összes résztvevőt fokozatosan megtanítjuk, hogyan kell szabályosan navigálni egy kenut. Aki szeretné kipróbálhatja, hogy milyen érzés mentőmellényben úszni. Csak akkor indulunk el, miután meggyőződtünk arról, hogy mindenki jól érti a dolgát.

Indulás, kikötés

Általános szabály, hogy kenuinkat a parttól mindig a vízfolyással szemben indítsuk el és a hajtóerőt csak fokozatosan növeljük. Persze ez inkább csak az olyan, viszonylag gyorsabb folyóknál számít, mint a Mosoni-Duna, Szentendrei-Duna vagy Rába. A Tiszán, Bodrogon vagy pláne a Velencei-tavon, Tisza-tavon ennek nincs igazán jelentősége, mert ezek (szinte) állóvizek. Megálláskor úgy csökkenthetjük a sebességet, hogy mire partot érünk, már teljesen álljon a kenu, hogy ne szántsuk fel az orrával a partot, vagy a kövekkel az orrát.

Haladás

Egy jó vízitúrán csapat együtt halad. A hajók közül kettőnek van kiemelt szerepe, az elsőnek és az utolsónak. Ezek mindig olyan kenuk, melyeket túravezetők irányítanak. Az elsőt (felvezető) sosem szabad megelőzni, a hátsónál (seprő) nem szabad lassabban haladni. Így a két túravezető által irányított hajók közrefogják a többieket, valamint további túravezetők helyezkednek el a csapaton belül. A "felvezető" és "seprő" hajók között a távolság sosem lehet nagyobb, mint 200 méter, így biztosítva, hogy a Csapat nem szakad szét. Völgymenetben általában a sodorvonalat követjük.
Időről-időre megállunk, összekapaszkodunk és csak vitetjük magunkat az árral. Számunkra a vízitúrázás nem elsősorban a teljesítményről szól. Olyan is volt, de most már inkább nektek szeretnénk továbbadni a megszerzett tudást.

Biztonság

A Hajózási Szabályzatnak megfelelően, vízen minden 14 év alatti résztvevőnek hordania kell a nagy felhajtóerejű mentőmellényeket. 14 év felett is kell, hogy legyen a kenuban mellény, de nem kötelező hordani – kicsit furcsa szabály, ez van.
A túravezetők szükség esetén sípjelekkel és karjelzésekkel kommunikálnak egymás között.
Van nálunk egy speciális mentő felszerelés, úgy nevezett dobózsák. Ez egy könnyű zsákból és a benne lévő kötélből áll. A zsák tetején van egy fogantyú, aminél fogva meg lehet lóbálni és messzire el lehet dobni. A kötél kiszalad a zsákból, amikor azt az úszó felé dobjuk, miközben a mentést végző személy a másik végét a kezében tartja. Ezután az úszó személyt fokozatosan a parthoz vezetjük. A vízitúra vezetőinek képzéséről ennek az oldalnak a tetején olvashatsz.

Csorgás – pihenők

Mivel a napi táv sosem túl sok és nem is célunk a teljesítménytúrázás, ezért néhány kilométerenként pihenőket tartunk. Ha van kikötésre alkalmas hely, akkor a parton nyújtjuk ki tagjainkat, ha nincs, akkor a vízen. Ez a következőképpen történik. A vízitúra vezetője jelzést ad az elöl haladó hajónak, hogy álljon meg. Az őt utolérők is abbahagyják az evezést: csorognak. Így hamarosan az egész csapat együtt halad, viteti magát a folyóval. Mindenki megfogja és közel húzza magához a mellette lévő kenut, rövidesen a sok hajó egyetlen egységet képez. Ebben a helyzetben mindenki biztonságosan hátradőlhet, kivéve a néhány őrszemet, akik az esetlegesen felbukkanó akadályokat, vagy kisebb motoros hajókat figyelik. Ha egy motorcsónak nagyobb hullámokat ver, akkor is ez a legbiztonságosabb módszer a billegés elkerülésére. Más, esetleg nagyobb hajó által keltett hullámok elkerülésére a hullámzással srégen (félig szemben, félig oldalt, vagyis 45 fokban) kell állítani az evezős egységeket, ez azonban a hullámok méretétől és típusától is függ, speciális esetben a túravezető utasításainak megfelelően kell eljárni.
Ilyenkor ki lehet szállni a kenuból, úszni, labdázni, huncutkodni.

Borulás?

Ha egy kenu borulna, akkor a többinek a fent leírt módon kell összekapaszkodnia a vízen. Eközben két túravezető hajó a borultak segítségére siet, míg a harmadik a többiek mozgását koordinálja, hogy minél gyorsabban köteléket képezzenek, a további borulásokat megakadályozandó. Mindig a két közelebbi hajó indul a borultak segítségére, kivéve gyorsabb folyású víz vagy műtárgy közelében, amikor ez a folyón magasabban (a folyásirányhoz képest) haladó hajónak a kötelessége. Ezután kerül sor a borultak megsegítésére, akik ijedten, de a mellénynek köszönhetően a víz felszínén várják megmentőiket. Szükség esetén a partra húzzuk a kenut, hogy kiöntsük belőle a vizet, megnyugtatjuk a belepottyantakat, majd hamarosan tovább indulunk, hogy beérjük a többieket. Számos egyénileg kifejlesztett módszerünk van arra, hogy a borulásokat megakadályozzuk, illetve a már kész helyzeteket megoldjuk.
Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy borulás ritkán szokott bekövetkezni.

Tapasztalatunk

Minőségi Standardjaink